Példaképek

Szerintem a példaképek szeretetében és követésében vannak fokok amit mindenki máshogy határoz meg. Vannak akik úgy nyilvánítják ki azt hogy valakit példaképként tekintenek hogy bármit bármikor bárhol meg tudnak mondani róluk, és vannak azok akik csak egyszerűen szeretnek egy személyt és megpróbálnak olyan sikereket elérni amiket az adott példakép elért. Nekem van egy példaképem de ezt nem említem, nem próbálom meg ráerőszakolni az ismerőseimre hogy nekik is mindenféleképpen szeretniük kell, merthogy sajnos ilyen súlyos "istenítéssel" már volt szerencsém találkozni. Az embereknek nem kell tudniuk egymás példaképeit, céljait ezzel kapcsolatban mert ez szerintem egy személyes dolog és másféle képpen értelmezheti az akinek elmondjuk egy személyről alkotott képünket. És hogy fontos-e az hogy legyen példaképünk? Szerintem nem. Az aki egyedül szeretne belevágni a nagybetűs életbe annak nincs szüksége példaképre mert már önmaga lehet egy példakép. Saját magában bízik annyira hogy nem kell cél amit mások életútjához viszonyítson. Az egy más kérdés hogy van-e olyan ember akit kedvel az életben és elismeri a munkásságát,tetteit és fölnéz rá. Valószínűleg minden ember fölnéz valakire de attól függetlenül még nem biztos hogy a példaképe.

A büntetés megoldás-e egy adott

problémára?

Nos ez függ 1-2 dologtól. Például hogy milyen korban vannak a büntetendő személyek, milyen fajta a büntetés, és elég nagy részben a személyiség is befolyásol. Ha Kain és Ábel helyzetét vizsgáljuk, csak esetleg Kain nem öli meg testvérét hanem mondjuk csak alaposan megveri akkor mekkora és milyen fajtájú legyen a büntetés hogy tanuljon is ebből valamit Kain.

 Szerintem még az ilyen brutális tetteket sem lehet elűzéssel, megvonással, vagy szemet szemért, fogat fogért alapú végrehajtással megoldani. Ugyanis ha ezeket alkalmazza a büntető (Isten) akkor Kain gondolhatja azt hogy ha Ábel nem lett volna akkor most nem lenne ekkora slamasztikában és úgy ott hagyja őket hogy nem tanul az egészből semmit. Ezért úgy gondolom ha valaki féltékenységből megtesz valamit ami nem jó azt csakis megbeszéléssel lehet megoldani. Ha mind a ketten megbeszélték és kiadták fájdalmukat akkor már meg lesznek elégedve és jó esetben úgy mennek el hogy nincs bennük harag. Ez még közelebb is hozhatja a feleket és csökkenti annak valószínűségét hogy előforduljon mégegyszer ilyen probléma.

 A mindennapokban ez ugyanígy van. Sajnos nem mindenkinek sikerül egy ilyen helyzetben tisztán gondolkodnia és a büntetés kiszabásánál túlozhat ezzel úgymond csak taszítja el a feleket egymástól.

Carpe Diem

Éljünk a mának? Ne foglalkozzunk a jövővel? A Carpe Diem valami ilyesmit üzen. Máshogy értelmezzük mint az a 3 ember akiről most írok.

Horatius a Carpe Diemet úgy értelmezi hogy ha van egy meleg szobád és borod akkor már baj nem lehet. Ennek következménye lehet az például ha elfogy a fa és újra vágni és venni kell akkor gyorsan elszegényedhet az ember főleg ha bort is vesz a kocsmából. 

A hangulata tetszik mert élvezi amije van, nem siránkozik azután amije nincs. A költő úgy gondolja hogy ennyi csekélység mint a meleg szoba és a bor elég lehet az élet élvezetéhez. 

A vers elgondolkodtató már-már bölcselkedő és ez nekem tetszett ugyanis ha valamin el lehet gondolkodni akkor annak egy rendes üzenete és értelme van.

Várady Szabolcs Horát című verse egy szép köntösbe bujtatott szomorúság. A Carpe Diem itt is megjelenik de itt már nem az a vidám oldala amit a legtöbb versből megismerünk.

Következménye lehet hogy azt gondolnánk nincs de ha belegondolunk akkor ez az út vezet a depresszíó-hoz és rosszabb esetben az öngyilkossághoz. Hangulata miután megértettük nagyon lehangoló és elszomorító. Kicsit kezdünk együtt érezni Várady Szabolccsal. 

Ez az érzés is beletartozik a Carpe Diembe és aki először ezt hallja annak biztos elmegy a kedve az egész témától és nem kezd el belemélyedni esetleg felkutatni más szerzőket akik máshogy vélekeznek az érzésről. Ez a vers nekem nem nyerte el a tetszésemet mert nekem is lelombozta a kedvem.

Végül a Punnany Massif Élvezd című száma maradt hátra. Ez a dal nem foglalkozik a holnappal arra gondol hogy élvezzük teljes szabadsággal az élet minden percét. Nem veti meg drogok használatát sem a végtelen jókedv eléréséhez. Emiatt a felfogás miatt nem igazán beszélhetünk következményről.

Természetesen van, példaként a másnaposság az hogy ezután az akció után semmire nem emlékszünk plusz ha még a drogot is betesszük a pakliba akkor a függőség sem kizárt. De a dal nem jeleníti meg ezeket mert rosszak és elrontják a hangulatot. Ezért nagyon félrevezető lehet egy olyan embernek aki nem gondol bele abba hogy mi történhet ezután. 

Magának a dalnak pörgős és vidám hangulata van. Nekem nagyon tetszett ez dal szerkezet és a hangulata miatt.

Tehát a kérdéseimre a választ nem kapom meg egyik szerzőtől sem csakis magamtól.Nem fogom megtudni hogy milyen a Carpe Diem valójában csakis ha elgondolkodom hogy számomra mi az ami tetszik és megengedem magamnak.Úgy gondolom sokat tanulhatunk ebből az életfelfogásból mint a költészetben használt elemeiből mint a való életeben látott, hallott tapasztalatok alapján.

Reklámok és barátaik

 A reklámok minden idők legidegesítőbb jelenségei.Mindenhol megtalálhatók: újságban, neten, az utcán nem teszünk meg 5 lépést hogy ne botoljunk reklámba. A multik akik ezek mögött a információ közlésre szánt borzadájok mögött állnak rengeteg pénzt ölnek beléjük. A legrosszabb viszont az hogy nagyon sokan kis bolygónkon bekapjuk a csalit és már megyünk is az egyik reklám által megadott célpontba és vesszük is meg a termékeket. 

A ROSSZ reklámok egyszerűen ostobának nézik a népet. Egyáltalán nem reálisak, nem mutatnak be olyan élethelyzeteket amiknek értelem is van. Ha pedig éppen egy olyan reklámba csöppenünk amelyben olyan dogot tesznek amelyben akár mi is lehetnénk, azoknak nem az a végkifejlete amit mi elvárnánk.Első sorban a televízió által közvetített borzalmakra célzok.

A JÓ reklámok viszont valami értelmeset közvetítenek. Mint például egy-egy társadalmi célú közleményt amelyet igaz 100x leadott a TV de attól még egy nemes cél érdekében próbál meg tenni valamit. Az ilyen reklámoknak kéne fölváltania a bugyuta társaikat is.

A reklámok mindig is az embernek a figyelmét szegezték magukra, de sajnos néhány embertársunk azoknak a reklámoknak is bedől amelyeknek semmi értelme nincs a világon. Szerintem sokkal hasznosabb lenne ha nem minden 10 percenként adnák le a reklámokat (azokat is egy jó film közben) hanem mondjuk reggel amikor mindenki alszik még levetíteni ezeket és senkinek sem fájna a feje ezután. A JÓ reklámoknak pedig támogatást kéne adni hogy minél több emberhez eljusson,tegyünk is például a hajléktalanokért necsak azt az idióta kékpacsit nyomkodjuk a facebook-on. De ez már egy másik poszt lesz.

Elveim és védelmük

Nos, ez egy elég érdekes téma ugyanis vannak emberek akik egy vagy több dologért az életüket képesek adni. Példának okáért a Tibeti öngyilkosok akik különféle dolgokért képesek felgyújtani magukat. Az ilyesfajta feláldozást én egyáltalán nem támogatom. Nem értem azokat az embereket akik az elvei érdekében ilyen sokáig elmegy. Az természetes hogy megpróbáljuk megvédeni saját igazunkat de azért mindennek van egy határa! 

Antigoné szerintem nagyon komolyan vette ezt az ügyet. Életet áldozni valakiért aki ráadásul halott. Nem igazán hatott meg amikor úgymond a "jó cél érdekében" meghalt. Mert érthető hogy megpróbálja testvérét eltemetni, de ha elsőre nem sikerült akkor nem kellet volna másodszorra vissza    mennie. Én az ő helyében nyugtáztam volna a történteket: eltemettem, de letakarították róla a port. Én mindent megpróbáltam! És ezzel a mondattal haza mentem volna. Valószínűleg ez egyessek szerint ez nem túl "bátor" vagy "erkölcsös", de nem tennék semmi ostobaságot egy lehetetlen küldetésre vagy mert az elveim, a lelki ismeretem ezt sugallja. 

Nos annyit azonban el kell ismerni hogy ennek a döntésnek a következtében fönnmaradt a neve és megmaradt az emberek emlékében. Viszont milyen áron! Sokan fönnmaradtak anélkül hogy az életüket adták volna ennek érdekében. Tehát az hogy meghalunk az elveinkért az még nem jelenti az hogy fennmaradunk a történelemben, ezért én úgy gondolom hogy nem éri meg meghalni valamiért.

Kit kövessek?

"Kit választasz őt vagy engem?" Ez a kérdés sokszor felmerül amikor két szerettünk közül kell választanunk. Ez nincs másképp az Antigónéban sem.

Haimón szereti leendő feleségét, de közben nem akar ellenszegülni apjának sem. Kicsit olyan mint amikor egy gyerek nem tud választani valami között,

mert nem tudja eldönteni melyik kell neki. Logikusan elgondolva ha két pár tiszta szívből szeretik egymást akkor minden áron megpróbálnak együtt maradni, még a szülők rossz pillantásai sem tudnak hatni rájuk.

A kérdés vajon az hogy: 

1. Haimón (gyerekes) zavarában nem tud dönteni vagy
2. nem szerette igazán Antigónét.

Igaz a végén elmegy Antigónéhoz és ott véget vet életének szerelmük zálogaként de erre csak azután kerül sor hogy győzködi apját.

Valaki szerint azért győzködi apját hogy majd az édes kicsi fiacskájának azt hozza a  mikulás hogy nem ölik meg szerelmét, de szerintem az is közrejátszott hogy nem dobta volna csak úgy oda az életét Antigónéért.

Ez manapság is így megy. Az emberek megpróbálnak kiskapukat keresni hogy ne kelljen áldozatokat hozni. Márpedig áldozatokat a siker reményében kell hozni. És hogy hol Haimón akciójában a siker? Ott hogy most is róla szól a témám ugyanúgy mint Akhilleusz esetében.